Szavak helyett
Megszőtt hálóján remeg Elgyengült lábain az este Mutató is éjfélt temet Bánatomat elfelezve Itt fekszem félig ruhátlan, Ajtómon a hajnal csenget, Nem ölellek a karomban Körülöttem mégis csend lett. Nincs más, csak feslett Filcként hulló, rongyos anyag Robajjal szakadó díszlet Meg nem élt emlék, ez maradt. Szavak helyett csókoltalak Vágyak helyett karmoltalak Volna meg!!! Ehelyett Kerestem egy zug-helyet, Hol nem nehéz a némaság A szavakba sírt olajág. Megmérettem, bennünk nem hittem Elfáradt meg se volt hitem... |
||
Balogh Zoltán (2010. március 26.) |