Mégis
Szobatárs egy ócska könyv És unalmas lapjai alatt Száradó számban zsibbadt közöny S e kifosztott szó maradt: Szeretlek!!! s zöngétlen nevednek Feledném fájó hangsorát Betűim szerteszét rebbennek Ha felütöm itt hagyott zongorád: Nekünk szólt sok dúr-akkord Dúdolta dalunk pajkos paplan Most üvöltök, de Te meg se hallod! Magunknak mégis megmaradtam! |
||
Balogh Zoltán (2010. március 15.) |