Cliffs of Moher
Szikla szélén szembesülve Cliffs of Moher szemlesütve, Állok Nyugati szél tartja testem, Várok Bedőlni hív kétszáz méter Szeplőtelen sziklás éden, Fürödj bennem - zúgja pára Kísértésed elég mára. Zöld határba visszafestem Ázott hideg viasztestem. Koboldok suttogása csorog Bennem s konokul nevet Csatornaszag áthasal A Lee-folyó felett. Cork, hol horkol kosztol foszló utcagyerek, Mellé érek, lomhán ébred, S az utcakőre ereszt levet. Odébb a Shandon sarkon Posztol percnyi élvezet Kínos a csend arcomon hisz ő is Pestről érkezett. Ez hát a sosem lesz hazám Ok nélkül szerető mostohám? |
||
Balogh Zoltán |