Majdnem sírtam...
Majdnem sírtam, hogy elmentél Mikor vállamra borult az Éj és zokogott a hajnal és vörösre sírta szemét a Nap, hogy így elmenni hagytalak! S jött a nappal és egy nappal megint több! a szenvedés szerda után jött a Csütörtök! Elfelejtheted, mit nyögtem akkor s ahol most állsz kővé meredhetsz vagy lehetsz pille könnyű tündér ez mit sem ér, ha Rajtunk már nem segíthetsz! |
||
Balogh Zoltán |