Felolvassak?
Felolvassak, szeretnéd? arcod két gombja, táguló pupillákon át fekete lyukként oldja, ajkam remegő sóhaját Odaát ketten leszünk-e, vagy Isten eltemette sorsunk? Sodródunk... új sosem látott Világok magukba szívnak, Hol a fény fagyott Kövek alatt bujkál S megszeppenve hallgat Bezárt vízként lebeg szemed sötétje felett, a kagylóhéjban rekedt tenger kvarcos homokja dagályra várva sós ízébe magát zárja. Húsig hasadt körmöt görbít ökölbe a vád, tenyeredben eggyé öltöd kettőnk életvonalát. |
||
Balogh Zoltán |